(Alaskan Malamute). Nem ismeretes, hogy az eszkimók mikor érték el a sarkvidéket és honnan kerültek oda; de az biztos, hogy szánhúzó kutyáikat magukkal kellett vinniük, mert különben nem tudtak volna megmaradni az örök jég birodalmában.
  Egy sarkutazó naplójában olvashatjuk: ,,Az eszkimók általában jó barátságban élnek kutyáikkal, hallatlan gondossággal örködnek fölöttük munka közben. A legmetszőbb hidegben is órákat töltenek halászattal, hogy dolgozó ebeiket bőségesen elláthassák élelemmel. Kutyájuk, az alaszkai malamut pedig, ha vadabb is, mint civilizált társai, épp olya szeretetteljes, éppúgy vágyik szeretetre, mint amazok. Mi is valamennyien összebarátkoztunk ezekkel az ebekkel...és ha az ember megszerettette magát velük, akkor a legnehezebb feladatokat is elvégezték, mindenhová követték."
  A leírás jól érzékelteti, hogy milyenek is lehettek és hogyan élhettek valamikor az alaszkai malaumtok, amelyek az egymáshoz nagyon hasonlító sarki szánhúzó kutyák csoportjába tartoznak. Az ~ a legnagyobb testű sarkvidéki kutya, és a legalkalmassabb nehéz terhek vontatására; a fajta eredeti példányai a Kotzebue-öböl mentén élnek. Ezek a kutyák tökéletes biztonsággal a zord és végtelen tájakon - még vad hóviharban v. teljes sötétségben is, a hideget is rendkívül jól bírják; a legnagyobb hidegben is leheverednek a hóba, és akár -40, -50 fokban is nyugodtan alszanak.
  Hajtóik előszeretettel kérkednek azzal, hogy kutyáik szelíditett farkas és házikutya kereszteződéséből születtek. Ezek a történetek azonban minden bizonnyal csupán a fantázia szüleményei.
  Napjainkban a malamut is "kedvenccé" vált, de az Egyesült Államokban és Kanadában a szánhúzó versenyeken - főleg azokban a számokban, ahol inkább a testi erő és az állóképesség a fontos, mint a gyorsaság - ősi tevékenységének nagyjából megfelelő munkát végezhet.
  Ált. nyugodt, "komoly" megfontolt; külsőleg a farkasra is hasonlít, de megjelenése, szinte "mosolygós" feje rendkívül vonzó, kedves, barátságos természetre utal.
  Feje spiccszerű, arcorri része elhegyesedő.  Orrtükre fekete, ajkai feszesek, fogazata ollós záródású. Szeme barna, mandula alakú, közepesen nagy. Füle hegyes, felálló. Nyaka izmos, viszonylag rövid, mérsékelten ívelő. Mellkasa mély, erőteljes, törzse tömör. Háta egyenes, enyhén lejt a csípő felé, ágyéka izmos. Mellső végtagjai párhuzamosak, erőteljes csontozatúak, függőlegesek, hátulsó végtagjaik széles állásúak, rendkívül izosak. Csánkja mérsékelt szögellésű, mélyen fekvő, erőteljes, mancsa széles, tömör, talppárnája vastag "hótalpszerű". Farkát a hátára kunkorítva tartja. Szőrzete rendkívül vastag és durva, nem túl hosszú, az aljszőrzete sűrű; szinte eléggé változatos, de legtöbbször farkasszürke v. fekete és fehér, a has, a végtagok egy része és a maszk mindig fehér! A kanok marmagassága 64, a szukáké 58 cm; testtömege 34-38 kg.

.:Könyvajánló:.

Kapható: Libri
Ára: 1190 Ft
Kiadás éve: 1999