Nagy testű, rendkívül jó felépítésű, szép küllemű, tiszteletet parancsoló megjelenésű pásztorkutya. Kiváló testőr.
Származása
Eléggé homályos, feltehetően már a népvándorlás idején őseink kutyája volt. Minden bizonnyal őrző-védő szolgálatot látott el, akárcsak a komondor. Az is valószínű, hogy annak idején a két fajtát gyakran keresztezték egymással, ám a kuvasz is, a komondor is megőrizte sajátos fajtajegyeit. A kulturált állattenyésztés után kialakulása után a kuvasz elkerült a pásztorok mellől, és "beköltözött" a falvakba, majorságokba. Fajtatisztaságát valószínüleg a majorságokban tudta megőrizni, hiszen ott kevésbé kereszteződhetett más kutyákkal. A fajta rendszeres, tervszerű tenyésztése 1905-ben kezdődött. Neves magyar kinológusok egész sora fáradozott - eredmányesen! - azon, hogy ez a nagyszerű kutyafajta ősi formájában fennmaradjon és világszerte népszrűvé váljon.
Vérmérséklete
Megvesztegethetetlen, bátor, könnyen képezhető, hűséges, de ha magára hagyják, keveset foglalkoznak vele vagy láncra kötve tartják, könnyen elvadulhat.
Igényei
A betegségekkel szemben hihetetlenül ellenálló, szívós, igénytelen. Főleg kertes házakba, majosrságokba, tanyákra való.
Főbb jellemzők (Testfelépítés)
Fej Harmóniát és erőt sugároz. Koponyája megnyúlt, homloka enyhén domború.
Fül A tövében megtört, felső harmada kissé eláll, vége a fajéhez simul.
Szem Barna, mandula alakú.
Törzs Háta feszes, enyhén lejtős ívet alkot, mellkasa hosszú és mély, fara kissé csapott.
Farok Lelóg, a csánkig ér, vége enyhén felfelé hajlik.
Szőrzet Közepesen hosszú, durva szálú, hullámos.
Termet A szukák marmagassága 66-70 cm, a kanoké 71-75 cm.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
