Igen veszélyes feladatra kitenyésztett, hatalmas termatű munkakutyafajta. A ház körüli élethez is jól alkalmazkodik.
Származása
Valószínüleg Ázsiából származik, hasonlóan a többi európai masztiff típusú fajtához. Névadója az Hospice du Grand Saint Bernard, az Olaszországot Svájccal összekötő legfontosabb alpesi hágó mentén épült menedékház. A nagy termetű kutyákra utaló első feljegyzések a 18. századből valók. A fajtát a menedékház szerzetesei tenyésztették ki, azzal a céllal, hogy az állatok vezessék az utasokat a viszontagságos, hófödte úton és mentsék ki a bajba jutottakat. A bernáthegyiről keringő történetekben kibogozhatatlanul összefonódik a képzelet és a valóság, de kitartás, szívósság és szimat dolgában a fajta ktségkívül bizonyította kiválóságát. A bernáthegyi kutyák számtalan emberéletet mentettek már meg, sokszor a hó mélyéről ásva ki a lavina alá temetett áldozatot. Feltételezik, hogy a bernáthegyi eredetileg közepesen hosszú szőrű fajta volt, s a más fajtákkal - köztük az újfunlandival - történt kersztezés eredménye a ma ismert, hosszú, illetve rövid szőrű változat.
Vérmérséklete
Nyugodt, értelmes, barátságos természetű.
Igényei
Óriásnak számít a kutyák között, ezért tágas térre van szüksége. Sok húst fogyaszt. Ha nem mozog eleget, hátsó fertálya satnya lesz.
Főbb jellemzők (Testfelépítése)
Szem Kicsi, sötétbarna. Mind a felső, mind az alsó szemhéj lehajlik.
Fej Erős, a fejtető széles, kissé domború. A szemöldök feltűnő, a stop hangsúlyos, az arcorri rész rövid, az orr fekete.
Fül A fejhez simul, szőrzete nem túlságosan zászlós.
Farok Hosszú; a hosszú szőrű változatét zászlós szőrzet fedi. Az állat nem hajlíthatja a háta fölé.
Törzs A mellkas széles és mély, a hát széles, a lágyék izmos.
Szőrzet A hosszú szőrű változaté vastag és a testhez simuló, a combokon zászlósodó. A rövid szőrüé rövid, sűrű, kevéssé zászlós. Színe narancssárga, mahagónival vagy vörössel csíkozott, fehér rajzolattal.
Termet Kívánatos a nagy termet és az arányos testfelépítés. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
