Jó felépítésű, elegáns megjelenésű, közepes termetű, meindenes vadászkutya.
Származása
Eredetéről nem sokat tudunk, valószínüleg több fajta - angol sárga vizsla, német pointerek, különféle kopók - keresztezése révén alakult ki. Mindenestere a 15. században már ismerték. Tenyésztése a 20. század elején jutott el arra a színvonalra, hogy véglegesen rögzíthettéka fajta testméreteit, színét, tulajdonságait. Ősi, nagyszerű adottságait issikerült megőrizni. Két változata: a rövid szőrűés a drótszőrű magyar vizsla. Kiállításokon külön osztályba bírálják őket.
Vérmérséklete
Itelligens, tanulékony, kiegyensúlyozott, ragaszkodó, eléggé érzékeny. Szenvedélyes apportírozó. A vizet is nagyon szertni. Voltaképpen rendkívüli adottságokkal megáldott, mindenes vadászkutya.
Igényei
Kitartó, nem kényeskedő, mindent megezik, az időjárás viszontagságait is jól tűri.
Főbb jellemzők (Testfelépítése)
Fej Szikár, nemes, koponyája enyhén domború, homloka sima.
Szem Egy árnyalattal sötétebb, minta szőre színe.
Fül Lelógó, a vége lekerekedő.
Törzs Háta egyenes, rövid, mellkasa mély, ágyéka közepesen hosszú, széles, hasa felhúzott, fara arányosan izmos.
Farok Kétharmadára kurtítják, vízszintesen hordja.
Szőrzet A rövid szőrű változaté erős szálú, sűrű, rövid, fényes, a drótszőrűé durva, kemény, a törzsén és a nyakán 3-4 cm hosszú.
Termet A szukák marmagassága 53-60 cm, a kanoké 57-64 cm.
Drótszőrű magyar vizsla
Mindenes vadászkutya, szenvedélyes apportírozó.
  
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
