Elterjedt vírusos betegség, amelyre különösen a 3-6 hónapos, rosszul táplált, orsóférges, legyengült állatok fogékonyak. A szokásosnál érzékenyebbek a szopornyicás fertőződésre a vizslafélék, az ölebek, a német juhászkutyák, valamint a különböző fajták beltenyésztett egyedei. A szabadban, kertben tartott ebek közül a szopornyica viszonylag kevés áldozatot szed. Minél idősebb a kutya, annál kisebb a valószínűsége, hogy megkapja a betegséget. Nagyon erős járvány idején azonban még a tíz évesnél idősebb kutyák is megbetegedhetnek.

Az átvészelt betegség kihatásaitól nagyon sok kutya szenved egész életében. Az ún. szopornyicás fogazat (sárgásbarnára elszíneződött fogak), az izomsorvadás, a gyomor- és bélhurut, a végtagok vagy az állkapocs remegése mind olyan jelenség, amely az átvészelt szopornyicából maradhat vissza. A fertőzés kutyáról kutyára közvetlenül terjed, de az ember is hurcolhatja a vírust anélkül, hogy ő maga megbetegedne. Mivel a szopornyica vírusa a beteg állat nyálából és vizeletéből választódik ki, ha az egészséges eb ezeket megszagolja vagy megnyalja, megbetegszik.

A szopornyicának kiütéses, hurutos és idegrendszeri változatát ismerjük. Ezek önálló betegségként is előfordulhatnak, de az is megtörténhet, hogy az állat a betegség ideje alatt átesik valamennyi változaton.

A szopornyica lappangási ideje 4-8 nap. Ált. negyven celsius fokon felüli lázzal kezdődik, az állat étvágya csökken, kedvetlen, levert lesz, nem játszik, nem futkározik, hány, ürüléke pépes. Egy-két napon belül a hasán és a combjainak belső felületén piros foltok keletkeznek, amelyeken gennyes hólyagok alakulnak ki. Ez a szakas rövid ideig tart; egy-két nap múlva a kutya látszatra újra egészséges, élénk, a tulajdonos azt hiszi, hogy az állat rendbe jött. Sajnos 3-8 nap után újra belázasodik, és ez jelzi, hogy a betegség második szakaszába került. Ez az ún. hururos változat, amelyet szem- és orrfolyásos tünetek kísérnek, amelyekhez mandulagyulladás, nyelési nehézségek, torokgyulladás, köhögés csatlakozik; gyomor és bélgyulladás, ill. tüdőgyulladás is kialakulhat.

A betegség utolsó szakasza az idegrendszeri szopornyica, amely a kor legsúlyosabb formája. Ez gyakran halállal végződik, de ha az állat megmarad, akkor is egész életén át viselheti a betegség utóhatásait (süketség, vakság, izomremegés, a hátulsó rész bénulása, stb.).

A szopornyica ellen kizárólag sorozatosvakcinás védőoltásokkal lehet védekezni. Az első oltás ideális időpontja a 3 hónapos kor; de a védettség csak akkor lesz teljes, ha ezt az oltást 6, 9, majd 12 hónapos korban megismételtetjük, majd legalább évenként egyszer újra oltatjuk a kutyát.

A szopornyicában már megbetegedett állatot idejében adott szérumoltással és a betegség jellegének megfelelő gyógyszerekkel kezelhetjük.