Allergia
Nem csak az emberek hajlamosak rá..
A világon az emberek között az allergia a hatodik leggyakoribb betegség. Kutyáknál is nagyon gyakoriak a különbözô allergiák során kialakuló viszketéssel járó bôrgyulladások. Nagyon gyakran bolha okozza az allergiát, de nem ritkák az inhalációs (belégzési) allergiák és az ételek által kiváltott allergiák (tápallergia) sem. Egyéb allergiás bôrgyulladások (kontakt-allergia, egyéb rovarok, gyógyszerek, hormonok és baktériumok okozta fokozott érzékenység) sokkal ritkábbak.
A bolhák a kutyák legjelentôsebb külsô élôsködôi, alig van olyan kutya, amely ne találkozott volna ezekkel az apró, vérszívó rovarokkal. A bolháknak csak a kifejlett egyedeik paraziták, ezek csak idôszakosan tartózkodnak a gazdaállaton, életük nagyobbik részét a környezetben töltik (bolha csak a bolhaekcémás kutyák kb. felén található meg az állatorvosi vizsgálatok során). A kifejlett bolhák a mászkálásukkal és vérszívásukkal nyugtalanítják a gazdaállatot, a vérszívás után kis gyulladásos duzzanat alakul ki a bôrön. A legjelentôsebb kártételük a bolhaekcéma. Vérszíváskor ugyanis a bolhanyállal fehérje jellegû anyagok jutnak a gazdába, amelyek a bôr alkotóelemeihez kapcsolódva allergizálják a szervezetet. A már allergizálódott állatokban újabb bolhacsípés következtében rövid idô alatt kialakulhatnak a jellegzetes tünetek. Enyhe esetekben a kutya néha vakaródzik. Súlyos esetben a kutya percek alatt kinyalja testfelületének egy tenyérnyi részét, leggyakrabban a combok külsô felületét. A jellegzetes bolhaekcéma esetén a háti és ágyéki részen, valamint a faroktônél nagy területre kiterjedô nedvezô borgyulladás és szôrhullás látható (lásd 1. kép), ami szûnni nem akaró vakaródzással jár. Az állatok testüket harapdálják, dörzsölik. A bolha okozta allergiás reakció olyan gyakori, hogy az összes allergia 40%-át egymaga kiteszi. Egyes kutyafajtáknál gyakrabban fordul elô bolhaekcéma, az ilyen fajták prediszponáltak erre az allergiafajtára: pl. csau-csau, szetterek, foxterrierek, pekingi palotakutya, spánielek, németjuhász, tacskók, stb. Az uszkároknál viszont ritkábban fordul elô ez a probléma.
A fokozott érzékenység inhalációs (belégzési) allergének hatására is bekövetkezhet. Az elsô klinikai jelek (az arc, a hónalj és a lágyék dörzsölése, a végtagok rágcsálása, a külsô hallójárat gyulladása, ritkábban kétoldali könnyfolyás és tüsszögés) általában 1–3 éves kutyákban jelentkeznek. Ahhoz, hogy a betegség kezelhetô legyen, elôször meg kell határozni a kiváltó kórokot (a kérdéses inhalációs allergént). Ehhez nyújtanak segítséget az intradermális-bôrpróbák. A vizsgálat során a feltételezett inhalációs allergén kivonatát a bôrbe fecskendezzük (intradermális beadás) és vizsgáljuk az általa kiváltott reakciót. A próba kivitelezéséhez a következôkre van szükségünk: az allergének kivonatait tartósított formában tartalmazó inzulinos fecskendôk, borotva, filctoll, a reakciók leolvasásához szükséges speciális vonalzó és zseblámpa (lásd 2. kép). A teszt kivitelezése a következô: a kutyát lefektetjük, a mellkasi részen leborotválunk egy kb. 15x15 cm-es területet, amit megtisztítunk és fertôtlenítünk, megszárítunk, majd filctollal megjelöljük az egyes allergének befecskendezési helyeit (egymástól minimum másfél cm távolságra). Ezután kb. 0,05 ml-t fecskendezünk a bôrbe minden lehetséges allergénbôl (az egyes allergének kivonatai glicerinnel vagy fenollal vannak tartósítva) inzulinos fecskendôvel (lásd 3. kép). Az allergiás reakciók elsô elbírálási ideje 20 perc a befecskendezés után (lásd 4. és 5. kép). A reakciók átmérôjét az elôzôleg beadott hisztamin és az allergének oldására használt oldószer által létrehozott göböcskék átmérôjéhez viszonyítjuk (ezt nevezzük alapértéknek). Pozitív a reakció, ha az allergén által képzett göböcske átmérôje nagyobb vagy egyenlô, mint az alapérték fele. Ha az allergiás reakció átmérôje kisebb, mint az alapérték fele vagy ha a reakció csak átmenetileg mutatkozott, negatív a reakció. Ha egy allergiás reakció az elsô elbírálás során negatív, két nap múlva újra megvizsgáljuk. A belégzési allergiákat két nagy csoportra oszthatjuk, szezonális és nem szezonális allergiák. A szezonális allergiákat legtöbbször különbözô növények, fû- és fafélék, valamint gyomok okozzák. Leggyakoribb allergének: borjúpázsit, angol perje, csomós ebír, réti csenkesz, réti zab, fehér akác, kocsányos tölgy, nyírfa, fûzfa, pitypang, fekete üröm, réti margitvirág, csalán és útifû. Egyéb lehetséges növényi allergének még: mocsári tippan, réti perje, pelyhes selyemperje, bükk, köris, éger, mogyoró, fenyô és sóska. Nem szezonális allergének közül nagyon gyakran apró poratkák játszanak szerepet az allergiás folyamat kialakításában, de a házi por (lakásban tartott kutyánál), apró penészgombák, lenvászon, gyapot, gyapjú és tollak is okozhatnak inhalációs allergiát. Érdekes, hogy egyes kutyafajtáknál sokkal gyakoribbak az inhalációs allergiák, mint másoknál: gyakori az elôfordulás pl. labradoroknál, foxterriereknél, boxereknél, szettereknél, ritka cocker-spánieleknél és tacskóknál. A belégzési allergének okozta allergiás reakciók olyan gyakoriak, hogy az összes allergiás kórkép 50%-át kiteszik.
Az ételek által kiváltott allergiák ritkák, ezek nem szezonális, vakaródzással járó bôrgyulladást okoznak. Tápallergiára gondolhatunk gyógyszeres kezelésre nem javuló, ismeretlen eredetû viszketéssel járó bôrgyulladás vagy idült hasmenés, esetleg hányás esetén. Ezekben az esetekben a kutyák a táplálék egyes (általában fehérje) alkotórészeire túlérzékenységet mutatnak. Egyes kutyafajtáknál (labrador, spánielek, skót juhász, törpe schnauzer) gyakrabban fordulnak elô tápallergiák. Számos esetben az allergiát kiváltó táplálékot két évnél is régebben fogyasztja az állat, de az esetek döntô többségében fiatal korban jelentkezik a kórkép. Bár a tápallergia okozhat a légzôrendszerben és a központi idegrendszerben is mûködészavart, inkább bôrelváltozások, ritkábban emésztôszervi tünetek állnak a kórkép elôterében. A nem szezonális vakaródzás a pofatájékon, a füleken, lábakon és a test hátsó részeken a leggyakoribb. Elôfordul még a külsô hallójárat gyulladása, bôrkiütések és bôrpír is. Elhúzódó esetben pedig a másodlagos krónikus elváltozások (a bôr elszínezôdése, gennyes bôrgyulladás, sömörképzôdés, stb.) jellemzôek. Az emésztôszervi tünetek megjelenésekor régóta tartó hányás, krónikus hasmenés a feltûnô. A nagyon ritka légzôszervi (tüsszögés, köhögés, orrfolyás) és idegrendszeri (fokozott érzékenység és aktivitás) tünetek nem jellemzôek. Az ételek által kiváltott allergiákat eliminációs próbákkal is vizsgálhatjuk. Egy ilyen vizsgálat során legalább három hétig szigorú diétára fogjuk a kutyát. Ekkor olyan ételeket kap kizárólag, amelyeket még élete során nem fogyasztott (pl. lóhús, birkahús, esetleg csirke- és nyúlhús, paradicsom, rizs, fehérrépa, lencse és káposzta) és ezért kizárásos alapon nem érzékeny rá. A tulajdonosnak szigorúan be kell tartania az utasításokat (ki kell zárni a nassolás és a zúgevés lehetôségét, ha másik kutya is van a háznál, azt külön kell választani és külön kell etetni, stb.). Ha azonban a kutyák az eliminációs próba során alkalmazott diétára érzékenyek, az etetés után 12–72 órán belül jelentkezik az ismétlôdô vakaródzás. A másik vizsgálati módszer a provokációs próba. A tünetek megszûnte után a potenciális allergéneket egyenként visszacsempészve a diétába, rábukkanhatunk az allergiát kiváltó táplálékösszetevôre. A leggyakoribb antigén források a marhahús, a kereskedelmi forgalomban kapható tápok, a búzasikér és a tejtermékek. Tápallergiát válthatnak ki még a következô táplálékforrások kutyán: sertéshús, hal, tojás, zabliszt, kukorica, szója, burgonya, lóbab, keksz, stb. A tápallergia viszonylag ritka, az allergiás betegségek kb. 10%-a tartozik ebbe a kategóriába.
Az allergiák kezelésénél természetesen elsôdleges a kiváltó kórok kiküszöbölése. Ha erre nincs lehetôség, csak akkor forduljunk az állatorvosi gyakorlatban használatos viszketéscsillapítókhoz. A másodlagos bakteriális folyamatok kezelésére antibiotikumterápia is szükséges lehet.
|